Kedves Egyesületi tagok!

A 2020 előtti években hagyományosan vacsorával, műsorral összekötött karácsonyt váró ünnepséget rendeztünk Lassan két éve várjuk, hogy az élet visszatérjen a régi kerékvágásba, és ismét találkozhatunk, ünnepelhetünk együtt, járhatunk moziba, fürdőbe, vagy utazhatunk. Júniustól ismét lehetővé vált, hogy személyes találkozásokra, programokra (legalábbis egy darabig). A járvány negyedik szakasza azonban újra korlátozásokat hozott magával, a járvány elleni védekezés érdekében 2021. évben sem tartható meg a szokásos módon az ünnepség.

Advent karácsony előtt 4 héttel kezdődik, december 25-e előtti négy vasárnap és a köztük lévő hétköznapokat nevezzük adventi időszaknak. Adventtel veszi kezdetét a karácsonyi ünnepkör, ami egészen vízkeresztig, január 6-áig tart. Advent első vasárnapja 2021-ban november 28-a, amikor otthon és a közterületeken meggyúlnak az első adventi gyertyák.

Vallási meggyőződéstől függetlenül mindenki készül karácsony ünnepére. Az ezt megelőző közel négy hetes időszak az advent, ami az ’adventus domini’ – ’Az Úr érkezése’ kifejezés magyar megfelelője. Advent egyben egy lecsendesedés, önmagunk és a család felé fordulás, illetve egy előkészületi időszak. Várakozni lehet sokszor, sokféleképpen, pl. orvosi rendelőben, közúti dugóban, de más, ha vendéget várunk, rendet rakunk a lakásban, főzünk, mosunk, ünneplő ruhába öltözünk…Adventi előkészület fontos lényege lelkünk, kapcsolataink rendezése. Kiváló alkalom a félreértések, megbántások tisztázására.

Pilinszky János Adventről írt gondolatai:

„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.

Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

Nem csak másoknak, hanem saját magunknak is szükséges a megbocsátás. Elfogadni és szeretni magunkat, hibáinkkal, múltunkkal, gyengeségeinkkel együtt, milyen nehéz is sokszor… . együtt élni elhibázott múltbeli döntéseinkkel, amiken nem lehet változtatni…  de akkor és ott nem véletlenül döntöttem úgy, és végül is a változás, fejlődés jele, hogy már másként látom akkori helyzetemet.

Az első vasárnap meggyújtott gyertya nemcsak az ünnepi időszak kezdetét szimbolizálja, hanem arra is ösztönöz minden embert, hogy megnyíljon – ne csak önmaga, hanem mások felé is. A második vasárnap meggyújtott gyertyának jelentése a remény szimbóluma, az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz. Az előző vasárnap mindenki kinyitotta szívét, így ezúttal arra intenek a tanítások, hogy az emberek gondolják végig, hogy mi az, amit másokért tehetnek: ne azt nézzék, hogy mit kaphatnak vissza, hanem pusztán a segítő szándék vezérelje őket. Az ünnepi várakozás harmadik vasárnapján – amit örömvasárnapként is emlegetnek – meggyújtott gyertya az Úr eljövetelének közeledtét jelzi. Ilyenkor arra buzdítanak a katolikus tanok, hogy gondold át, hogy mik azok a dolgok, amik a legfontosabbak számodra az életben, hogy rájöjj, az anyagi javak nem pótolhatják a család és a barátok szeretetének erejét. A negyedik vasárnap meggyújtott gyertya a hagyományos adventi koszorún a szeretetet és Keresztelő Szent Jánost szimbolizálja. Ilyenkor fontos, hogy a nagy készülődésben se feledkezzünk el az örömteli várakozás bensőséges érzéséről, idegeskedés és veszekedés nélkül teljen ez az időszak.

Minden Kedves Egyesületi Tagunknak kívánunk Hít, Remény, Béke, és Szeretetben Gazdag Adventet.

                                                                                   Dankó Géza

                                                                              Kulturális bizottság

Comments are closed.