A Közigazgatási Nyugdíjasok Egyesülete Ünnepi Közgyűlésén verset mond
Tohainé Orendi Éva
Aranyosi Ervin: Fiatal, vagy öreg?
Az ifjúság mércéje sosem az életkor.
A szellem és a lélek, mely benned összeforr.
Akarat, elszántság, és képzelőerő,
érzelmek tisztasága szívedből tör elő.
Vágysz-e újabb kalandra, s ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját, s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod, kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába, mi szebb jövőt ígért?
Bár évek múlásával arcodra ránc került,
lángoló ifjúságod lobog még legbelül?
Vagy lelked simaságát borítja korod ránca,
szellemed csuklójára került bilincse-lánca?
Kétség, ha felmerült, – mit okoztak a gondok?
Reménytelen, hitetlen, tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek, lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel a földi pokolba.
Nem számít mennyi éves, az ember fiatal,
ki felnéz a csillagokra és repülni akar,
Ki minden egyes éjen újat álmodik,
s a szépséges világra rácsodálkozik.
Nem fél a kockázattól, és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában, hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja, mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel vár minden új napot.
Oly friss az ifjúságod, amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek fájó kétségeid.
Oly ifjú most a lelked, mint az Önbizalmad,
korod súlyát, ha érzed, amit félelmed adhat.
Fiatal mint hited, s Öreg mint csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked ha a szépséget érzed.
Tiéd az öröm, a merészség, a nagyság,
az emberség, a föld, a végtelen szabadság,
amíg fiatal vagy, s csak akkor öregszel,
ha nem szárnyalsz többé, ha szomorú szemmel,
sárgán, pesszimistán lesed a világot,
s úgy teszel, mint aki szépet sose látott.