Kohár Endre bátyámhoz ötven éves kapcsolat fűzött. Tizenhét évig kollégám, hivatali
felettesem volt a B-A- Z Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályán. Az évek során sok
segítséget, támogatást kaptam tőle. Szívesen emlékszem vissza többek között egy évente
visszatérő, nagyszabású megyei kereskedelmi és vendéglátó rendezvénysorozatra, amelynek ő
volt a titkára, de a szervezés dandárját rám bízta.
Kapcsolatunk az évek során túlnőtt a főnök-beosztott viszonyon, leginkább baráti, talán apa-
fiú kapcsolathoz hasonlított.
Később hosszú évekig ugyanannak a nyugdíjas klubnak voltunk a tagjai, ahol gyakorta
találkoztunk a különböző programokon, kirándulásokon, ilyen esetekben kölcsönösen
tájékoztattuk egymást életünk alakulásáról. A barátságunk töretlen maradt. Tiszteltem
jóindulatáért, korrekt magatartásáért, szellemes gondolataiért, amelyeket mindig ragyogóan
megfogalmazva tudott előadni. Ő pedig méltányolta a barátságomat, szeretetemet.
Most, amikor elköszönök Tőle, a Közigazgatási Nyugdíjasok Egyesülete nevében is teszem,
hiszen mindketten aktívan közreműködtünk abban, hogy az egyesület eseményei
színvonalasak, érdekesek, vonzóak legyenek a tagok számára.
Endre bátyám példamutató kitartással járt a klub eseményeire, addig, amíg egészsége lehetővé
tette. A közös összejöveteleken szívesen szerepelt, verseket mondott, anekdotázott, érdekes
történeteket adott elő. Szerepléseit nagy várakozás előzte meg, a tagok mindig érdeklődéssel,
kíváncsisággal figyeltek mondanivalójára.
Mikor úgy érezte, megromlott egészségi állapota miatt már nem képes tovább a közös
eseményeken részvenni, az egyesület elnök-asszonyán keresztül elköszönt az egyesület
tagjaitól. Most pedig mi köszönünk el Tőled, Nyugodj békében!.
Bredács László