Magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de hosszú évek óta hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak. A járvány miatt nincs lehetőség arra, hogy a Közigazgatási Nyugdíjasok Egyesülete együtt ünnepeljen, ezért ezzel a levéllel hívjuk fel a figyelmet, kulturális értékeinket mi magunk tartjuk fenn és adjuk tovább utódainknak.
2022. évben ünnepeljük Kodály Zoltán (1882. december 16 – 1967. március 6.) zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató születésének 140. évfordulóját. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, és zeneszerzésből szerzett diplomát. Kodály a XX. sz. első két évtizedében kizárólag zongora- és zenekar-kísérte dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Erre az időszakra esik például hegedű-cselló Szonátája (1914), vagy gordonkára írt Szólószonátája (1915). Duó hegedűre és gordonkára Op. 7 II. Adagio Komlós Péter, Banda Ede előadásában:
Kodály a magyar klasszikus költők, Arany János, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Balassi Bálint verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, amely még e költők életében nem létezett. Egyik dalsorozatának a Megkésett melódiák címet adta. Ebből hallgatható: Op. 6 No. 1. Magányosság (Berzsenyi Dániel verse) Kováts Kolos, Szűcs Lóránt előadásában:
De a kortárs irodalom is felkeltette érdeklődését: Ady Endre verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja, Balázs Béla vagy Móricz Zsigmond alkotásait. Ady Endre Fölszállott a Páva (Kodály Zoltán) Budapesti Erkel Ferenc Vegyeskar előadásában:
Zeneszerzői tevékenysége mellett sokat foglalkozott a zene oktatásával is. Programot dolgozott ki a zenetanítás megreformálására az általános és a középiskolában. „Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját… Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.” Mindezek mellett dalainak köszönhetjük a szöveg és a zene helyes illeszkedéséről szóló elmélet megszületését is.
Kodály munkássága a magyar kultúra eddig legjelentősebb hozzájárulása a világműveltséghez. 2016-ban a Kodály-módszert az UNESCO a Szellemi Kulturális Örökség részévé nyilvánította.
Az Egyesület 2022.évi programjának készítése során vetődött fel az a javaslat, hogy a hagyományos Verses klubfoglalkozásokat zenével kössük össze, így tegyük vonzóbbá tagjainknak a részvételt, szerepvállalást! A járvány miatt az év elején a személyes találkozást mellőzni kényszerülünk, de az év során reményeink szerint a Klubfoglalkozásokon lesz lehetőség a versek és a zene kapcsolatának jobb megismerésére!
Ahogyan az anya dúdol gyermekének, a népmese szájról-szájra terjed, a zene átszővi az életünket, az irodalom és a költészet a mindennapjaink része. A verseket, bár már megbújik bennük a zene, olykor meg is zenésítik. Nem csak a versben van elrejtve a zene, a zenében is néha rejtve marad a verbális tartalom. A vers és az ének rokon műfajok. Mindkettőnek van zenéje és szövege is, de míg az egyikben a szövegen a hangsúly, a másikban a zenén. A versnek néha csak a vájt-fülűek hallják a zenéjét, mert a verbális tartalom köti le a figyelmet, az éneknek meg sokszor meg sem hallgatják a szövegét, mert az többnyire bárgyú és amúgy is a zenén a hangsúly. De ettől függetlenül mindkettőt dalnak is hívják.
Mind a zene, mind a vers alapja a költészet. Szimbóluma pedig a líra, az ősi pengetős hangszer. Aki még ezt a hangszert használta, annak a zene és vers közt nem is létezett számottevő különbség. A líra azért szimbolikus, mert húrjain az élet profán dolgai által a költőben kiváltott lírai érzéseket is elő lehet adni.
A vers is, zene is a ritmusra épül. A vers ugyanúgy meg van rímek nélkül, mint a zene dallam nélkül, de a ritmus elmaradhatatlan mindkét esetben. Más kérdés, hogy a rím gazdagítja a verset, éppúgy, mint a dallam a zenét. De az európai irodalom kezdetét jelentő Iliász sem rímel. A rím későbbi eredetű, mint a ritmus és ez a zenében sincs másként. A primitív népek zenéje „ütőhangszerekre“ épül, melyeknek csak ritmushoz van köze, dallamhoz nincs.
A költészet és a zene „súlyaránya“– bár mindkettőnek közös a gyökere – koronként jelentősen változik. A mai kor nem kedvez a költészetnek, mert bár a vers elsősorban érzelmileg fog meg, egyben az intellektusra apellál. Ez a mai modern világban a zenével szemben komoly hátránynak bizonyul, mert az emberek többsége – bár szívesen hagyják magukat érzelmileg befolyásolni – nem szeret elgondolkodni szövegtartalmakon.
A görögben és latinban a próza és a líra nem váltak el olyan élesen, mint ma. A görögök büszkék voltak nyelvükre és lehettek is, mert az ógörög remekművek mind a mai napig az emberiség közös kultúrkincsének számítanak. A görög dráma még egybemosta a költészetet és zenét és a szöveg akkor számított szépnek, ha nem csak ritmusa, dallama is volt. Ezért hívtak minden nem görögöt barbárnak, mert a görögséget elsősorban a nyelve emelte a kor egyéb kultúrája fölé. A barbár szó eredetileg hangutánzó gúnyszó. Bar-bar más népek durva, zenétlen nyelvének utánzása volt. A rómaiak is hangosan olvastak, mert a tartalmon túl a mondatok zenéjét is élvezni akarták. Ezért még a prózai szerzők is odafigyeltek a szöveg zeneiségére.
Czigány György A vers, mint zene c. írásából néhány gondolat: „S végül, évszázadok gyakorlatával a zene, mint máig tapasztaljuk (operában, kantátában, dalban) beépíti akusztikus világába a szót, a szöveget: a meghatározott gondolatot hordozó verset, prózát, drámai cselekményt – azaz az irodalom témáinak tényszerűen is értelmezendő sugallatait. Mégis, lényegileg azonos a zenei mondanivaló egy, a szövegét, ha úgy tetszik, szolgálva illusztráló Bach-kantátának, mint a csak szerkezeti absztrakciók által indulatokat keltő fugának; szövegtelen, de beszédes hangszeres muzsikának. Ami a hallgató számára a szöveges zenét, vagy a programját közlő romantikus hangszeres zenét látszólag hozzáférhetőbbé teszi, az szinte mind mellékes, külsődleges dolog. Hiszen az alkotást inspiráló élmény nem is mindig hasznos megvallása a szerző részéről, csak felületes módon segít a zene élvezetében. Erről írta Stravinsky: az emberek a zenében mindig mást akarnak megtalálni, mint zenét. Számunkra fontos, hogy tudják: mit fejez ki a muzsika, mire gondolt a zeneszerző munka közben. Egyszerűen nem tudják megérteni, hogy a zene önmagáért létezik és teljesen független az általa ébresztett gondolatoktól. Másképpen kifejezve: ezeket az embereket a zene csak annyiban érdekli, hogy olyan dolgokat érint, amelyek ugyan nincsenek meg benne, de amelyek megszokott érzelmeket ébresztenek fel. A legtöbb ember azért szereti a zenét, mert abban érzelmi mozzanatokat vél találni: örömet, bánatot, gyászt, a természet iránti lelkesedést, alkalmat az álmodozásra vagy éppenséggel eszközt a prózai élet elfelejtésére. Mákonyt, „stimulánst” keresnek a zenében. Bár megtanulták, hogy a zenét belső értékéért, önmagáért is lehet szeretni…”
Reményeink szerint 2022 . évben még lesz alkalmunk közösen hallgatni kedvenc verseket, zenét!
Dankó Géza
Kulturális bizottság