Beethovenről

Kedves Egyesületi Tagok!

Levélben tájékoztatást küldtünk arról, hogy az október 21-ére meghirdetett Beethovenről szóló előadást, a vírus helyzet miatt, egy későbbi időpontban tartjuk meg.

 Tekintettel arra, hogy Beethoven 250. születésnapja 2020. évben van, úgy döntöttünk, megosztjuk veletek a zeneszerző életéről s munkásságáról szóló ismereteket, hogy felkeltsük az érdeklődéseteket a majdani személyes előadásra és a közös zenehallgatásra.


Ludwig van Beethoven

 1770. december 16-án született Bonnban.

A történelem mozgalmas időszaka volt ez a kor. Ekkor jelent meg a felvilágosodás eszmeáramlata a filozófiában és az irodalomban. Jelentős társadalmi változásokat indított el Európában a szövőgép, a fűrészgép, a gőzgép és a gőzhajó feltalálásával az ipari forradalom.  1792-ben a francia forradalom következtében a francia monarchia összeomlott. Napóleon Bonaparte tábornok 1804-ben a franciák császárává koronáztatta magát.

Magyar vonatkozások: 1768. február 12-én született I. Ferenc magyar király (ur. 1792-1835), akinek több mint négy évtizedes uralkodása a Napóleon ellen vívott háborúk, illetve az uralkodó által felépített konzervatív rendszer nyomán vált nevezetessé. Ferenc gondolkodását és uralkodását meghatározták az 1789-ben kezdődő franciaországi események: az ancien régime véres bukása, valamint az 1792 után eluralkodó terror rettegéssel és gyanakvással töltötte el az uralkodót, ezért országlása idején a legkisebb változásokat is mereven ellenezte.

Ausztria folyamatosan vesztett nagyhatalmi súlyából, aminek eredményeként I. Ferenc 1804-ben osztrák császárrá koronáztatta magát, az 1805. évi pozsonyi béke után pedig lemondott a teljesen kiüresedett német-római császári titulusról. A mélypontot 1810 jelentette Bécs számára, ebben az évben ugyanis Napóleon kierőszakolta, hogy I. Ferenc hozzáadja leányát, Mária Lujzát.

Beethoven apai felmenői földművesek, iparosok voltak. Azért a zenével is volt kapcsolatuk, hiszen a nagyapa, aki Antwerpenből Bonnba elszármazott flamand, udvari karnagy és basszista is volt. Ludwig édesapja, Johann, ifjúkorában tenoristaként a bonni választófejedelem udvarában énekelt. A részeges, nagyravágyó apa a kis Ludwigból csodagyereket akart faragni. Hiszen ha Mozart már 6 évesen komponált, koncertet adott, híres volt, akkor Ludwig is lehet ilyen, az apa ezért 2-3 évet letagadott a valódi korából.

A fiú tehetségét mások is hamar felismerték, 1780 körül a választófejedelem anyagi támogatásában részesült, így már 10 évesen gyakorlatilag ő tartotta el a családot. 13 évesen szonátákat írt, 15 éves korában megszületett az első zongora négyese, amit még kettő követett. Bonn udvari zenekarában a brácsaszólamot játszotta, zongorán is tökéletesítette magát, sokat alkotott, de művei ekkor még kiadatlanok maradtak. Hogy tudásán csiszoljon. 17 évesen elhatározta, Bécsbe megy, felkeresi Mozartot. Balszerencséjére vissza kellett térnie Bonnba, mert édesanyja elhunyt. Így a két zseni már nem találkozhatott. 1792-ben a választófejedelem ösztöndíjával másodszor is Bécsbe utazik, s immár véglegesen ott telepedik le. Rövid ideig Joseph Haydn tanítványa, majd Antonio Salieri zeneszerzőnél tanult nyolc évig. Szalonzenekari esteken rendszeresen fellépett, s azokon saját műveit is játszotta. 1795-ben jelent meg nyomtatásban az első bécsi szerzeménye, ez volt a B-dúr zongoraverseny. Minden adott volt egy gondtalan, kiteljesedést ígérő élethez, ám közbejött a fülbaja, ami egyre nagyobb problémát okozott számára. Természet szeretete, magányossága késztette hosszú sétákra Bécs külvárosában.

Beethoven zeneszerzői pályafutását általában korai, középső és késői korszakra szokták osztani.

Korai alkotói korszaka (kb. 1783-1803)

 Alkotóművészete viszonylag lassan fejlődött ki: csaknem huszonöt esztendős volt, amikor első olyan műveit kiadja, amelyeket már opusz-számmal jelöl. Ez idő alatt született az I. és a II. szimfónia, az első hat vonósnégyes, az első három zongoraverseny, az első húsz zongoraszonáta (az op. 31-gyel bezárólag), köztük az ismert Patetikus és Holdfény címet viselő.

Hallgassuk meg az első alkotói korszakának egyik jellegzetes darabját, az F-dúr románcot. Előadja: Ithzak Perlman hegedűn, vezényel: Daniel Bahrenboy. https://youtu.be/GQC9UTvoVpU

1803-ban, mintegy fél év alatt írta 3. (Esz-dúr) szimfóniáját (op. 55.), a mű bemutatójára azonban csak két évvel később, 1805-ben került sor. A szimfónia, amely az Eroica névre is hallgat, a zenetörténet egyik fordulópontja. Ezzel a művével Beethoven végképp széttépte azt a köteléket, amely őt a régi formákhoz és művészethez kötötte. Bonaparte Napóleon, a Francia Köztársaság Első Konzulja előtt akart tisztelegni vele. Beethoven sokat merített a felvilágosodás és az Európában egyre növekvő romantika eszméiből. A 3. (Esz-dúr)szimfóniát, az Eroicát (a „hősi” olasz megfelelője) 1803-ban szerezte és Napóleonnak ajánlotta, abban a meggyőződésében, hogy a tábornok fenntartja majd a Francia forradalom demokratikus és köztársasági eszméit.

Beethoven természetéből is adódóan tanítani nem szeretett, véleménye az volt, hogy tanítson az, aki nem tud komponálni! Anyagi megfontolásból azonban volt egy-két tanítványa, kiemelném az osztrák Carl Czerny-t, aki zenepedagógus, zeneszerző és zongorista lett később. Brunszvik Antalné kérte meg a zeneszerzőt, hogy tanítsa zongorázni lányait. Beethoven velük kivételt tett és 18 napig foglalkozott velük. A lányok révén ismerkedett meg testvérükkel Brunszvik Ferenccel, aki később barátja és mecénása lett. Itt fejezte be az Appasionátát, amit Brunszvik Ferencnek ajánlott.

Magyaroszági kapcsolatai: A zeneszerző 1800 és 1808 között több alkalommal járt Magyarországon. 1800-ban Budán, a Várszínházban eljátszotta az új kürtszonátát József nádor ifjú felesége Alexandra Pavlova tiszteletére. A felújított Karmelita kolostor falán emléktábla hirdeti, hogy 1800. május 7-én, vagyis pontosan 220 éve koncertet adott. 1807 márciusában kezdte el a C-dúr (kismartoni) mise komponálását. Eszterházy Miklós a felesége névnapjára rendelte meg a művet, amely a kismartoni Eszterházy-birtokon mutattak be 1807. szeptember 13-án. A Brunszvik Teréz és Beethoven közötti szerelmi idill legendája Romain Rolland-tól ered! A magyar zenebarátok szívesen vették át ezt a legendát.

Középső alkotói korszaka (1808-1819)

E korszakot hatalmas erejű művek jelzik, köztük találjuk az Egmont-nyitányt, hat szimfóniát (III–VIII), az utolsó három zongoraversenyt és öt vonósnégyest (7–11), további hét zongoraszonátát, köztük a Waldsteint és az Appassionátát, továbbá Beethoven egyetlen hegedűversenyét és operáját, a Fideliót.

A budai német színház megnyitási ünnepségére kísérő zenét kértek Beethoventől. Beethoven 1811-ben rövid idő alatt alkotta meg ezt a ritkán hallható, Kotzebue színpadi művéhez készült, az „István király vagy Magyarország jótevője” című darabját, amely nyitányból és 9 kórusokkal kombinált tételből áll. Napjainkra a kísérőzenéből főként a verbunkos témákra épült István-király nyitány ismert. 

Ennek nyitányát hallhatjuk: https://youtu.be/7A3_pQEHFKo

A középső korszakra jellemző, hogy stílusa most vált át klasszicistáról romantikusra, amely a hősi és forradalmi hangvételben jelentkezik. Művei átmenetet képeznek a két stílus között. Ilyen az Egmond nyitány is, amely Goethe hasonló című szomorú játékához írt kísérő zene. Beethoven Egmont-nyitánya az 1956-os forradalom háttérmuzsikája volt.

Tavaszi szonáta 3-4. tétel Hegedül: Ithzak Perlman és zongorázik: V. Askenazi https://youtu.be/MVNskeGmoeU

1819-re teljesen megsüketült. Magányos különcé vált. Olyan tökéletes belső hallása volt, hogy ez tette lehetővé a további komponálást. Munka közben fogai közé egy dobverőt szorított, aminek a másik vége a zongora fedőlapjához ért. Ennek segítségével vált érzékelhetővé számára nem hallható hangszer, mivel a koponyacsont rezgése bizonyos mértékű hallásérzetet kelt.  32 zongora szonátája közül 17-et már részleges vagy teljes süketség állapotában szerezte

Késői alkotói korszaka (1816-1827)

A késői darabokat mély intellektualitás, intenzív és személyes kifejezés és a formákkal történő kísérletezés jellemzi. Ekkoriban komponálta többek között a Missa Solemnist, az utolsó hat vonósnégyest és az utolsó öt zongoraszonátát. Életének utolsó évéből a következő művek maradtak ránk: egy vonósötös megkezdett vázlatának zongorakivonata (a mester halála után jelent meg); a X. szimfónia néhány vázlata; két kánon („Es muss sein” és „Wir irren allesamt, nur jeder irret anders”), két vonósnégyes (op. 131 és 135) és az előző évben befejezett B-dúr vonósnégyes (op. 130) fináléja.

A 9. (d-moll) szimfónia (op. 125.) Ludwig van Beethoven utolsó befejezett szimfóniája, amely 1824-ben készült el. Friedrich Schiller: „Óda az Örömhöz” szövegét szólisták és kórus énekli az utolsó tételben. Ez a mű az első példa arra, hogy egy nagy zeneszerző szimfóniában énekhangot a hangszerekkel azonos szinten használ. Kimagaslóan nagy kulturális szerepet játszik, különösen, mióta az Európai Unió a negyedik tétel egy részletét (Örömóda) a hivatalos himnuszaként használja.

Schiller: Örömóda

“Lángolj fel a lelkünkben szép

Égi szikra szent öröm,

Térj be hozzánk drága vendég,

Tündökölj ránk fényözön.

Egyesítsed szellemeddel,

Mit zord erkölcs szétszakít,

Testvér lészen minden ember,

merre lengnek szárnyaid.

Gyúlj ki, égi szikra lángja,

szent öröm, te drága szép!

Bűvkörödbe, ég leánya,

ittas szívünk vágyva lép.

Újra fonjuk szent kötésed,

mit szokásunk szétszabott,

egy-testvér lesz minden ember,

hol te szárnyad nyugtatod.

Milliók ti, kart a karba!

Gyúljon csók az ajkakon!”

IX. szimfónia, Örömóda, énekel: Bryn Terfel, vezényel: Sir Charles Mackerras. https://youtu.be/X7fdSpUKI7U

Beethoven 1827. március 26-án hunyt el, halálának oka súlyos májbetegség és ólommérgezés volt. A német zseni mindössze 57 esztendősen hagyta itt az árnyvilágot, több befejezetlen zeneművet hagyott hátra. Korán megismeri a nélkülözést, de mivel apja udvari muzsikus, a főúri világ pompájába is belelát. Egy életre a forradalom, nép, szabadság oldalára áll, a párizsi forradalom – „Szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméjét magáénak érzi, teljes szívével a forradalom mellé áll, az egész emberiség barátjának vallja magát. Süketsége – fiatal még, szeretne emberek között lenni, hiszen ő az emberiség barátja, értük küzd, ugyanakkor szégyelli süketségét, így magányba vonul, stílusa zordon, mogorva, szókimondó – szíve azonban tele van szeretettel.

Bízunk benne kellemes időtöltést és jó szórakozást jelentett a zeneszerző életútjának megismerése és a zene hallgatása.

Mindenkinek jó egészséget kívánunk! Vigyázzatok Magatokra és Egymásra.!

Miskolc, 2020. október 25.

                                     Üdvözlettel az elnökség nevében:              Siska Andrásné

Comments are closed.